Minden évben nagyon várom a tanév végét, de idén különösen izgatott voltam, mert életemben először utaztam külföldre.

            Az iskolai ballagást követő szombat reggelen már az óra csörgése előtt ébren voltam. Hét órára kísértek a szülei és a kishúgom az iskola elé. Márta néni névsorolvasása után elbúcsúztunk szüleinktől, felszálltunk a buszra és elindultunk Lengyelországba. Késő délután érkeztünk meg Golkowice-be a szállásra. A tábor az erdő szélén volt. Először felderítettük a tábor környékét, majd korgó gyomorral mentünk vacsorázni. Az egész napos buszozás engem nagyon kifárasztott, ezért hamar kidőltem. A következő napok korai ébresztéssel indultak. Az első nap két-három órányi buszút után Krakkó látványosságait fedeztük fel. Nekem a város egyik jelképe, a tűzokádó sárkány tetszett a legjobban. Volt szabadprogram is, amikor tanári kíséret nélkül csapatokba verődve boklászhattunk a város főterén. Késő délután értünk vissza a táborba. A következő napok hosszabb-rövidebb kirándulással teltek. Gyönyörűek voltak a Lengyel-Tátra hatalmas hegyei, és fantasztikus látvány tárult elénk a lanovkázáskor. Az utolsó két este szórakozással telt. A táborban nemcsak mi magyarok voltunk, hanem lengyel diákok is. Így drukkolhattunk a lengyel-magyar barátságos focimeccsen a magyar fiúknak, amit sajnos nem a mieink nyertek. Utolsó este takarodó után nem sokkal felcsendült a „Reggeli dal”, ami mindenkit meglepett. Pizsamában vonult ki a társaság a házból. Az udvaron már lobogott a tábortűz. Körülültük a tüzet és énekelni kezdtünk. A tábortűz mellett jó hangulatban telt az este. Utána fáradtan vonult mindenki vissza a szobájába. Másnap délután élményekben gazdagon tértünk haza szüleinkhez.

            Szeretném megköszönni osztályfőnökömnek, Nóra néninek és Márta néninek, hogy elutazhattam Lengyelországba. Nagyon jól éreztem magam, és igyekezni fogok, hogy az idei tanévben is a kiválasztottakkal tarthassak a kirándulásra.